Jó nekünk ez az ájótí?

Ha feltenném a kérdést, hogy tudnátok-e az angliai Nottinghamhez kötődő legendát említeni, bízvást számíthatnék rá, hogy rögtön Robin Hood jutna mindenkinek az eszébe. Vélhetően kevesebben vannak azok, akik Ned Ludd nevét említenék. Pedig a legenda szerint neki szintén meggyűlt a baja a nottinghami bíróval. Ned Luddnak tulajdonítják ugyanis azt a vakmerő cselekedetet, hogy a nottinghami járás Calverton nevű falucskájában hajdan élt William Lee 1589-ben feltalált kötőgépét szétrombolta.

Bár vélhetően kitalált személyről van szó, az angliai ipari forradalom vesztesei, a kötő- és szövő gépek megjelenése miatt állástalanná vált, a géprombolást kiútnak tekintő textilipari munkások mégis e történettel magyarázzák, miért hívták mozgalmukat “Luddite“-nak.

De vajon miért is pusztították el a munkát megkönnyítő eszközöket?

Értelmezésem szerint azért, mert a gépekkel megtakarított időt nem adták a munkásoknak, hogy eztán kevesebbet kelljen dolgozniuk, hanem a nyereséget a javak koncentrációjának elérésére fordították.

Ha végigpillantunk a technika fejlődésén, rá kell jönnünk, hogy az életet megkönnyítő találmányok hasznának csupán töredéke került azokhoz, akik értéket állítottak elő velük. A nyereség mindig a javak koncentrációját idézte elő.

Csoda-e, hogy számos ellenzője van minden technológiai újdonságnak?

A napjainkban végbemenő, lavina gyorsaságú számítógépesítési/automatizálási folyamatot gyakran titulálják negyedik ipari forradalomnak. Hálózatba kötünk mindent, a mosógéptől a szoba-termosztátig, ontjuk az adatokat, toljuk a felhőbe, a big data feldolgozók mohó, feneketlen gyomrába.

Az IOT eszközök berobbantak a lakásunkba, az autónkba, a biciklinkbe, a kutyánkba. Még a kapufélfába is, mert ugyan mivel nyitnánk már ki a kaput, ha nem okostelefonnal?

Hová vezet ez?

A robotok dolgoznak, mi pedig majd elütjük az időt kirándulással, mozizással, színházzal, sporttal?

Őszintén szólva, nem látom megtörni a trendet. Mindig vannak, lesznek, akik a pergető alá tartják a mézes csuprot, míg másoknak -a többségnek- fel kell kutatni a virágot, szorgalmasan, szakadatlanul gyűjteni kell, hogy folyamatosan csurogjon a méz, mert már nem a soha el nem fogyasztható mennyiség növelése a cél, hanem a csorgás maga. Az addiktológiai betegeknek már csak ez ad átmeneti enyhülést.

Például a nottinghami bírónak.

Robin Hoodok meg manapság nincsenek, vagy, ha vannak, az íjat sutba dobták, írják ők is egyre-másra a python szkripteket.

Tegnap meghozta a postás egyik ebayes csomagomat.

Egy AM2301, meg egy ESP-WROOM-32 volt benne.